Kedves olvasóim!
Szeretnék néhány szót ejteni arról, miért indítottam blogot.
Sokáig nem értettem azokat az ismerőseimet, akik elragadtatással meséltek arról hogy milyen boldogságos állapot a nagyszülőség, s mennyire más szerep, mint a szülőség. Ma már értem és érzem. Nemcsak imádom az unokáimat, de szeretnék is adni nekik olyan élményeket, amelyek által megtanulnak kedvesek, ugyanakkor bátrak is lenni. Szeretném, ha ők is átélhetnék életük folyamán az összetartozás, az együttérzés boldogító, felszabadító élményét. Vannak kétségeim, képes vagyok-e szavakba önteni mindazt, amit szeretnék, ami a szívemben fészkel. Csak az első lépést tettem meg!
Az alábbi találós kérdéseket az unokáimnak írtam, s a nagyobbik már tovább is folytatta a sort!
1.
Szürke vagyok, de nem jelentéktelen.
Igaz ugyan, hogy nem kedvelnek az emberek,
képzeljétek gyerekek: macskát tartanak ellenem.
2.
Sokan árulónak tartanak, mert az emberek szolgálatába állottam.
Igaz, nem vagyok szabad, de az ember leghűségesebb társa címet
mégis én kaptam.
3.
Testem ruganyos, izmos és karcsú.
Puha párnáim közt éles karom lapul.
Kieresztem, ha annak szükségét látom,
különösen ha egér van a láthatáron.
4.
Ha megfogod a száram, bizony megszurkállak!
De te ezért ne fuss el, ne fuss el!
Kérlek, hajolj közelebb, közelebb hozzám!
Ugye, érzed csodás illatom és pompám?
Kérlek, ápolj, gondozz is engem,
s megajándékozlak a földöntúli szépségemmel.
5.
Törtetek, zörgetek és turkálok az erdő avarában.
Makkot keresek ugyanis a tölgyfák árnyékában.
Sietek haza, mert a kicsinyeim várnak.
Jaj, de csodás! Együtt készülünk az erdei dagonyába.
6.
Tó vizében fickándozom napestig,
és ha esőt érzek, bizony brekegek egy kicsit.
Szúnyog, légy az eleségem,
pusztítom is őket szépen.
Kedves emberek, ne bántsatok engemet!
7.
Lábon állok, de nem sétálok.
Gyakran csörögnek rajtam a tányérok.
8.
A tenger vize az én otthonom,
félnek is tőlem a vízi állatok.
Nem tehetek róla,
nagyon finom a fóka.
9.
Van két szárnyam és van két lábam,
tollaim pedig feketék.
s mondom néked, kicsikém:
nem sárgák, nem szürkék,
hanem éjfeketék.
Meg tudod-e mondani, hogy ki vagyok én?
10.
Nincsen lábam, se szárnyam, se uszonyom,
mégis lekörözök egy olimpiai sportolót!
Kérditek, hogy csinálom? Hát bizony
csak tekergőzöm, siklok és csúszok,
csodáltok is érte, ugye, gézengúzok?
Kép forrása: Pro Kultúra Sopron
