Mami, kérlek mesélj!

Mesével a gyerekkorért

A szénabála tetejéről

Egy csodálatos mezőségen,

egy szénabála tetejében

az elterülő világot szemlélem

a Kő- és Mesélőhegyeken innen.

 

Vajon a szénabála magaslata

kilátást nyújt-e az ovimra?

Uccu neki induljunk el,

az erdei csapást kutassuk fel!

 

Botot veszek a kezembe,

hadonászok vele arra s erre.

Előttem levél, fű s ág zörög

ahogy magamnak utat török.

 

Hatalmas ez a kiserdő,

az óvodámhoz közel eső.

Patak mellett vezet a csapás,

erőt vesz rajtam a szorongás!

 

Mielőtt mélybe rántana a rémület,

sírás veri fel a mély csendet.

Nézek erre, nézek arra meglepődve,

nem látok egy teremtett lelket se.

 

Fülelek hát, hallgatózom és reszketek,

ugye senki és semmi nem bánthat engemet?

Szipogok, nyöszörgök, a lábam fájlalom,

de csak azért is erőt veszek magamon.

 

Bátran talpra ugrom bottal a kezemben,

s egy riadt kismadárral találom magam szemben!

Kezembe veszem reszketeg kis testét,

megsimogatom százszor is míg fel nem eszmél.

 

Ki vagy te, síró-rívó árva kis madár?

S anyukád e percben vajon merre jár?

Hazaviszlek, bekötözöm szárnyad,

etetlek, itatlak míg újra nem szárnyalsz.

 

Viszlek, viszlek a kedves kiserdőbe,

meggyógyultál, kicsi madár egy-kettőre.

Keresd a mamádat csicsergő hangon,

úgyis megismer téged, drága galambom.

 

Légy szabad, repülj a messzeségbe,

s én csodálattal tekintek utánad a végtelenbe.

Akárhányszor megyek kedves óvodámba,

mindig rád gondolok, drága kismadárka!

 

Fotó: Pixabay

A bejegyzés trackback címe:

https://mamikerlekmeselj.blog.hu/api/trackback/id/tr7316810122
Nincsenek hozzászólások.

Mami, kérlek mesélj!

Olvassátok és gyarapítsátok meséimet és játékaimat, melyeket óvodás korú unokáim ihlettek! Ha szeretnél megkeresni, elérhetőségem: meselomamiKUKACgmailPONTcom

Friss topikok

Archívum

süti beállítások módosítása