Mami, kérlek mesélj!

Mesével a gyerekkorért

Dragonsimogató, a Rettentő

Ezeken a hideg téli napokon nagyon jó visszaemlékezni a felejthetetlen nyári kalandokra. Amiről most mesélek nektek, az úgy kezdődött, hogy az anyukám megtudta, hogy Budapesten van egy hüllőkiállítás. Igaz, hogy már kétszer is jártunk a Tropicariumban és azt gondoltam, az bizony utolérhetetlen, de azért nem árt egy kis változatosság!

Mami és Papi, akik szintén nagyon szeretik a kalandokat, emellett nyugdíjasok, örömmel tartottak velünk, velem és a kistesómmal. Előző este korábban lefeküdtünk, az anyukám mindent bepakolt a hátizsákunkba, hogy másnap reggel időben el tudjunk indulni, hogy a nyitásra odaérjünk.

Oda is értünk a nyitásra és így lettünk az első látogatók. Az állatgondozók akkor fejezték be az állatok etetését. Egy kicsit szaladgáltunk ide-oda, élvezve a nagy tereket. Mami lelkesen hívott bennünket: nézzétek ezeket a csodás halakat, teknősöket, békákat! Igen, nagyon érdekesek voltak ezek az állatok, mind terráriumban és akváriumban, hogy még véletlenül se szökjenek ki, vagy véletlenül se lehessen hozzájuk férni, vagy véletlenül se essen bántódásunk.

Ezért is figyeltem fel egy vasrácsos terráriumra, amelyben egy nagy, barna színű dragon, azaz sárkány kuksolt néma csendben. Először különösebben nem törődtem vele, de aztán egyre inkább arrafelé köröztem és megálltam. Mi van a figyelmeztető táblán, kérdeztem egy kicsit megszeppenve a Papitól. Az van, drága kicsikém, hogy DRAGON VAGYOK! NE NYÚLJ BE, HARAPOK! mondta kissé mosolyogva. Majd a kistesómmal még egy kört futottunk és hallottuk Mami hívó szavát: gyerekek indulunk a játszótérre, ez még belefér az időnkbe. Indultunk is, amikor én villámgyorsan visszafutottam a vasrácsos terráriumhoz. A kistesóm és a nagyszüleim is követtek és Mami hirtelen benyúlt a vasrácson és megsimogatta a dragont. Én elképedve figyeltem a bátorságát és szinte nem is hallottam min mosolyognak. Ez a dragon nem élő, de nagyon jól sikerült, biztos valamilyen kemény fából vagy kőből faragták. Aztán lelkesen biztattak, hogy nyúljak csak be a rácson, hiszen ez nem él. Majd máskor, mondtam kicsit bátortalanul, majd máskor…

Az igaz, hogy a játszótéren nem igazán gondoltam a dragonra, de este annál inkább. Igen, igen, ez a dragon nem él, nem bánt, a Mami is benyúlt a rácson. Nyilván csak a játék kedvéért helyezték el a kiállításon és Papiék is milyen jót derültek rajta! Győzködtem magam és egyre inkább alábbhagyott a félelmem.

Reggel vidáman és tettrekészen ébredtem. Mamiék vajon ma ráérnek és el tudnak vinni minket megint a hüllőkiállításra? Még ma szeretném újra megnézni a dragont és benyúlni a vasrácson és megsimogatni. A kistesóm pedig azt csinálja, amit tőlem lát. Ő is hadd nyúljon be azon a vasrácson, legyen bátor, akárcsak én!

A Papiék is gyorsan elkészültek, és már indultunk is a hüllőkiállításra. Lélekszakadva futottam a dragonom vasrácsos terráriumához, bátran benyúltam azon és megsimogattam. Mosolyogtam elégedetten és megkértem a Papimat, fényképezzen le engem is. A kishúgom is mellém szegődött és ő is fényképre került. Mi ketten, a dragonsimogatók!

Alig vártam, hogy hazaérjünk, és otthon eljátszhassam a dragonélményemet, amelyet soha nem fogok elfelejteni.

Kép: Nexus Newsfeed

A bejegyzés trackback címe:

https://mamikerlekmeselj.blog.hu/api/trackback/id/tr8516813570
Nincsenek hozzászólások.

Mami, kérlek mesélj!

Olvassátok és gyarapítsátok meséimet és játékaimat, melyeket óvodás korú unokáim ihlettek! Ha szeretnél megkeresni, elérhetőségem: meselomamiKUKACgmailPONTcom

Friss topikok

Archívum

süti beállítások módosítása