Mami, kérlek, mesélj!

Mesével a gyerekkorért

A Luca napi búzától a mákosrétesig

Alig múlt el a karácsony, de már újra várom! A december egyébként is egy csodás hónap, a gyerekek számára különösen. Először is várjuk a Mikulást, és alighogy megjön, elkezdődik a lázas készülődés karácsonyra. Az ovimban ilyenkor szépséges karácsonyi énekeket éneklünk, közben díszítjük a szobánkat, rajzolunk és festünk, na és persze sütjük a mézeskalácsot, készítjük a karácsonyi díszeket. A karácsonyvárás csupa öröm és izgalom. Csupa fény, illat és pompa a házakon belül és kívül! Igen, olyan a varázsa, amely egész évre elegendő meleg érzéssel tölti el az embereket, ha csak rágondolnak. Azt szoktam mondani mióta beszélni tudok, hogy bárcsak mindig karácsony lenne!

Hát még a családi karácsonyunk milyen gazdag és micsoda fényben pompázó! A karácsonyi asztal roskadásig tele van finom ételekkel és italokkal. A karácsonyt jelképező egyik kistányérkában méz, a másikban fokhagyma, a harmadikban dió, a negyedikben egy alma van annyi szeletre vágva, ahányan az asztalnál ülünk. Ezek a boldogságot (méz), az egészséget (fokhagyma), a szellemességet és okosságot (dió) és a családi összetartozást és egységet (alma felszeletelve) jelentik a számunkra. Azonban a karácsonyi asztal dísze mégis a Luca napi búza, amely a termékenység és a gazdagság jelképe.

A kis kitérő után most már rátérek a mondandóm lényegére. Igen, most a búza a főszereplő! És azonnal egy kérdéssel fordulok hozzátok. Láttatok már búzaszemeket? Ültettetek már búzát? Igaz, hogy én még nem ültettem, de láttam, ahogy a Mamim csinálta december 13-án, azaz a híres Luca napon. Ha kíváncsiak vagytok, röviden elmesélem! De tudjátok mit? Mesélje csak el a Mami, hogyan vetette el a búzát Luca napon, hiszen ő, ahogy gyakorta említi, dolgos falusi lány volt, és sokat látott, tapasztalt a falusi életből. Gondoljátok el, ott ültök a konyhában egy-egy széken velem együtt, és hallgatjátok a Luca-napi búza ültetésének rövid történetét. Szóval, Mamié a szó és figyeljünk rá nagyon! Tessék, máris kezdheted, Mamikám!

Nem nagy ördöngösség ez a Luca napi búzavetés, majd meglátjátok, gyerekek. Nálunk régóta családi hagyomány, hogy a karácsonyi asztal közepére kerül a Luca napján vetett szép selymes búza egy mázas kaspóban. Nemcsak a természet zöldjét és selymes fényét varázsolja közénk, hanem a karácsony egyik fontos tartalmát, a bőséget és a termékenységet jelképezi számunkra. Az emberi életben, legalábbis a világnak ezen a részén a kenyér az egyik legfontosabb eledel több száz vagy talán ezer év óta. Most elmesélem nektek, hogy szoktam elvetni a Luca napi búzát. Csak egy maréknyi búzára van szükség a vetéshez, amit állateledel boltból is be lehet szerezni, amikor téli eleséget veszünk a madaraknak. Ezt a maréknyi búzát már előző nap be szoktam áztatni. Egy szép kaspóba virágföldet rakok, a tetejére szórom egyenletesen a búzaszemeket és egy vékony földréteggel takarom be. Aztán meglocsolom és egy meleg és világos helyre rakom. Minden nap meglocsolom és képzeljétek, egy-két nap után a búzaszemek csírát növesztenek, azok átfúrják a földet és utat törnek a fény felé. December 24-re pedig csodás zöld, selymes búza magasodik a kaspó fölé. Azaz 11 nap alatt a kicsiny búzaszemekből körülbelül 15-20 centiméter magas növény lesz. Ilyen csodás a természet! Tudjátok mit? Luca napon gyertek el, vessük el együtt a bőséget hozó búzát! Szeretettel várunk benneteket! Hozzatok egy-egy szép gyertyát is, melyet a búzamező közepébe beleszúrunk.

Igen, köszönjük szépen, ugye, nem is olyan nagy munka ez a Luca napi búzavetés, hallhattátok, és tényleg egy égő gyertya világít a búzánk közepében! S hogy kint a természetben hogy vészeli át az ősszel elvetett búza a kemény telet, miért védi meg a veteményt a téli hótakaró, erről Papim mesélt nekem hosszasan. Nagyon elgondolkoztam azon, hogy általában a növényeknek melegre van szükségük a fejlődéshez, a búza pedig az őszi és téli hideg földben indul fejlődésnek, akkor ereszti a kicsiny növénykezdemény a gyökerét. Nagyon különleges növény ez a búza, már ebből is látszik!

Ugye ismertek engem és tudjátok rólam, hogy még csak négy és fél éves vagyok, s nem tudok még olvasni? S hogy mi köze van ennek a búzához? Ezt is elmondom nektek! A szüleim és a nagyszüleim nagyon sokat szoktak nekem mesélni, s a legutóbbi mese, „A kicsi dió” című különösen tetszett nekem. Arról szólt röviden, hogy az ablakba tett kenyér egész éjszaka mesélte az ördögnek a hosszú várakozása és szenvedése történetét, mígnem megszólalt a kakas, azaz reggel lett. S ekkor az ördög elvesztette az erejét. Valójában arról mesélt a kenyér egész éjszaka, hogy egy kicsi szem búza hogyan fejlődik ki, hogyan lesz belőle kalászos növény, hogyan érik meg, hogyan kaszálják le, hogyan csépelik ki a kalászból a szemeket, hogyan kerül zsákba, aztán a malomba. S hogyan lesz belőle kenyér. Ez a mese gondolkodtatott el arról, hogy milyen hosszú az az út, amely a búza vetésétől az új kenyér sütéséig tart. Aztán végiggondoltam egy napomat és rájöttem, hogy nincs olyan nap, hogy ne ennék kenyeret, kalácsot, kiflit vagy zsömlét, esetleg molnárkát. Majd szétnéztem a konyhában és láttam sorakozni a lisztes és zsemlemorzsás dobozokat. Ez a porfinomságú fehér, ez a liszt, ugye? Az anyukám ebből süti a buktát, a pozsonyi kiflit, a mézeskalácsot. A zsemlemorzsát pedig az anyukám megpirítja és belehengergeti a szilvásgombócot. Vagy ott van a rántott hús, amit az egész családunk egyszerűen imád. Na és a szilvásgombóc vajon miből készül? Közben hirtelen eszembe jutott a Luca napon elvetett búza látványa. Szóval ez a búzanövény, amelyből a kenyér készül. A búzamagot pedig Luca napján megnézegettem, megtapogattam.

Visszatérve a kis diós mesére, különösen érdekelt engem a mesében leírt hosszú várakozás és szenvedés folyamatából az, hogy hogyan lesz fehérliszt a búzaszemekből. Malomban őrlik, ezt is tudom, de nagyon szeretnék igazi malmot látni! A kemény kicsi magból, ami ráadásul barna színű, vajon hogyan lesz porfinomságú fehér színű liszt? Láttam már szélmalmot, de csak messziről, jó lenne közelebbről is megismerni! Ha malmot szeretnénk látni, mégpedig szélmalmot és vízimalmot is, akkor a szentendrei Skanzenbe kell elmennünk, mondta Mami. Ott megismerkedhetünk a malmok működésével és a molnármesterség fortélyaival, ráadásul finom mákosrétest is lehet enni! Így hát Mami és Papi javaslatára egy nap felkerekedtünk, hogy megnézzük a Skanzent.

Hű, micsoda kaland vár ránk! Csak tudnám, mi az a skanzen! Ami késik, nem múlik, a következő részben ez is kiderül! Addig is énekeljünk egy vidám malmos dalt, nevetett Mamim, máris rázendített és már harsogtuk mi is, csak úgy zengett az egész környék. Rajta, ti is! Énekeljünk együtt!

Két krajcárom volt nékem,
Két krajcárom volt nékem, nékem, nékem, volt nékem.

Vettem rajta sok búzát,
Vettem rajta sok búzát, búzát, búzát, sok búzát.

Elvittem a malomba,
Elvittem a malomba, lomba, lomba, malomba.

Malomba, malomba, a szentendrei Skanzenba…

Fotó: Wallpapersden

A bejegyzés trackback címe:

https://mamikerlekmeselj.blog.hu/api/trackback/id/tr4617768996
Nincsenek hozzászólások.

Mami, kérlek, mesélj!

Olvassátok és gyarapítsátok meséimet és játékaimat, melyeket óvodás korú unokáim ihlettek! Ha szeretnél megkeresni, elérhetőségem: meselomamiKUKACgmailPONTcom

Friss topikok

süti beállítások módosítása