Ajaj! Újabb szenvedély ütötte fel a fejét nálunk. Hajaj! Tudom, mostantól kezdve a Titanic hajó lesz a főszereplő Margaréta, aki öt éves, és a két évvel idősebb bátyja, Márton mindennapjaiban. Én csak ámultam és bámultam, mennyi ismeretet gyűjtöttek ezek a gyerekek! S hogy miért süllyedt el az elsüllyeszthetetlennek épített és vízre bocsátott hatalmas és csodás tengerjáró? Valahogy nem fért a buksijukba, hogy mennyi hibát követtek el az építés és legfőképpen a végzetes hajóút során. Ha betartották volna a szabályokat, beleértve minden írottat és íratlant, elkerülhető lett volna ez a katasztrófa!
– Rajzoljuk le a Titanicot! – vetette fel a közös játékban Márton.
– Jó, jó, de színezzük is ki. Látod? Alul vörös, felette fekete színű a hajótest, és négy kéménye van! – vette elő a színes ceruzákat Margaréta.
– Na, ezzel gyorsan elkészültünk! Most készítsük el papírból, és jéghegyeket is gyúrjunk hozzá! – állt elő újabb ötlettel Márton.
Láttam bizony, milyen gyorsan elkészültek az alkotás lázában égő gyerekek.
Azt gondoljátok, hogy ezzel vége is volt a Titanic-alkotásnak?! Á, dehogy! Éppen a konyhában várt elrakásra egy jókora hungarocell darab. Hű, ebből hajót lehet faragni és kifesteni! Nem sokáig tétováztak, és a Papi, aki a család ezermestere, azonnal a gyerekek segítségére sietett. S hipp-hopp, el is készült! Hű, ezzel már játszani is lehet, akár vízre is lehet bocsátani.
Nem telt el egy hét sem, és még nagyobb vállalkozásba fogtak a gyerekek. Titanic-szenvedélyük nem csillapodott egy dekányit sem, és egy sokkal nagyobb hajó építésébe fogtak. De nem ám csak úgy félbe-harmadába! Akkurátusan, minden részletre kiterjedően készült az újabb hajó. A vízzáró rekeszek terv szerint készültek, erre nagyon ügyeltek. Nem véletlenül!
Néhány hét alatt vízre bocsátották ezt a Titanicot is. És kezdődött az önfeledt közös játék.
– Mi megmentjük a mi Titanicunkat! Mi nem hibázunk! Mi odafigyelünk mindenre és mindenkire! – kezdődött a gyerekek önfeledt játéka.
– Margaréta, vállad a vállamhoz, hátad a hátamhoz! Vállvetve, együtt egymásért! – ölelte meg kishúgát Márton, a hajókapitány.
– Márton, vállad a vállamhoz, hátad a hátamhoz! Vállvetve, együtt egymásért! – viszonozta az ölelést Margaréta, a hajó szakácsa és cukrásza.
– Uccu neki, vesd el magad! Irány az óceán!
A hajóskapitány, mint amolyan hajómérnök-féle, bizony ismerte a hajó terveit. A műszaki rajzokat állandóan magával vitte minden egyes ellenőrzés során. Most is ott van a hóna alatt.
– Hajóskapitányom, növeljük a sebességet, mert szenzációt akarok! – fordult követelőzve a hajó tulajdonosa a kapitányhoz.
Milyen szenzációt akar? Arra nem gondol, hogy sok-sok emberi életet veszélyeztetne? No, meg a csodás luxushajóját?
– Nem lehetséges, uram! Ez a térség jéghegyekkel van tele. Ha gyorsan haladunk, nem tudjuk kikerülni a jéghegyeket! – utasította vissza a tulajdonos erőszakosságát Márton, a bölcs hajóskapitány. Ez erős jellemre vall, jegyeztem meg magamban.
– Javaslom, keresse fel az éttermet, és kóstolja meg Margaréta isteni magyar, mégpedig szatmári töltött káposztáját és az omlós hókiflijét! – váltott hirtelen témát a kapitány.
– Majd meglátja a csodás terítéket, a virágokat, a csillogó-villogó dekorációt! – mutatott a kapitány az időközben feldíszített kis asztalra. Valóban minden a helyén volt: váza, virág, asztalterítő. Margaréta szépérzéke és gondossága szemmel látható volt!
Míg a hajótulajdonos éppen a finom töltött káposztát falatozgatta, Margarétát hívatta a kapitány sürgős üzenettel.
– Rádiótávírászok, a kapitány parancsára tegyenek félre minden magánüzenetet, hogy az S.O.S.-üzeneteket fogni tudják! – adta át a kapitány üzenetét Margaréta.
A távírászok lám, lám, néhány perccel később S.O.S.-üzenetet vettek. A Titanic testvérhajója, az Olympic küldött segítségkérést. Micsoda szerencse, hogy Márton kapitány esze a helyén volt! Margaréta és Márton vezényletével azonnal elindultak az Olympic megmentésére. Gyorsan magukhoz rendelték a tiszteket és felállították a haditervet. Mentő csónakokat elkészíteni, mentőmellényt, meleg ruhát, meleg teát!
– Orvosokat is mozgósítani! További S.O.S. jelzéseket leadni! Menteni az embereket! Higgadtság! Nincs pánik! - hangoztak a szigorú szavak és végre elérték testvér hajót. S hogy az Olympic és utasai is megmenekültek, az Márton és Margarita testvérpárnak köszönhető. Tudták, hogy a vízzáró rekeszek közül tizenegynek épen kell maradni. És épek maradtak! Márton kapitány ugyanis matrózok hadával a vízzáró rekeszekhez rohantak, a kis réseket villámgyorsan befoltozták. Margaréta pedig forró teával kínálgatta a dolgozók hadát. Igen, ő igazán gondoskodó teremtés! Ezek a vízzáró rekeszek! Igen, ezek megvédték tengeren tobzódó hajó óriást a fergeteges hullámoktól, s a hajó így nem süllyedt el. Mire jó a hajómérnöki ismeret, ha nem erre, méláztam egy kicsit magamban.
A gigászi küzdelem sok-sok ember életét mentette meg. S hogy a Titanic sem süllyedt el, és megmentették az Olympic-ot is, elhihetitek, igazi hőstett volt a részükről. S ez nemcsak bátorságról tanúskodott! Legalábbis úgy láttam!
S hogy az Olympic és utasai is megmenekültek, az Márton és Margaréta testvérpárnak köszönhető.
Vállvetve, együtt egymásért! – így ünnepelték győzelmüket a gyerekek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
