Nagyon is jól emlékszem arra, gyerekek, hogy néhány évvel ezelőtt már dinók lepték el az otthonunkat könyv, játék, párna, poszter, pohár, ruha, törölköző és ki tudja még, milyen formában! Előbb Márton, majd húga, Margaréta lépett a népes dinóimádók táborába. Úgy ám!
A dinókért évekig rajongtak, de más szenvedély is hatalmába kerítette a gyerekeket. Legutóbb a Titanic fedélzetén utaztak, és bizony, megmentették azt, s ezzel sikerült átírniuk a történelmet. Bizony ám!
Talán azt gondoljátok, hogy a dinókat csak úgy el lehet felejteni?! Ez merő tévedés! Hiába csodálják a sós tengeri állatokat, a kígyót, halat, békát, rákot és ki tudja még, milyen állatokat, a dinókkal lépten-nyomon találkoznak. A könyvespolcon sorakoznak a dinós könyvek, és alatta a műanyagból készült dinófigurák sokasága.
– Ha harc, legyen harc! – ugrott elő Márton egy T-Rex játékkal a kezében.
– Rendben, legyen harc! – s Margaréta is kezébe kapott egy nagyobb fajta dinófigurát. Azt hiszem, Spinosaurus volt!
A dinók sokáig küzdöttek egymással, majd teljesen kimerülve pihegtek az ugráló matracon.
– Nagyon sajnálom, hogy a dinók kihaltak, pedig több százmillió évvel ezelőtt a Föld egészét benépesítették – hallottam Margaréta szavait, és ezzel újra a dinók kihalása lett a beszélgetésük fő témája.
– Még akkor is sajnálod, ha tudod, hogy ha a dinók nem haltak volna ki, akkor mi sem élhetnénk a Földön?! – érvelt Márton, az első osztályos nagyfiú.
– Emlékszel ugye, hányszor hallottuk már, hogy a mesében minden előfordulhat? Igen, ezért tudtuk megmenteni a Titanicot is! Akkor mentsük meg a dinókat is! Jó? Akarod? Csak úgy játszásiból! – fordult reménykedve bátyjához Margaréta.
– Hú, ez megint egy remek játék lesz! Igen, mentsük meg a dinókat! Előbb azonban magát a történetet ki kell találnunk! És az bizony nem könnyű feladat. Hiszen tudjuk, a dinók már nem léteznek – állt bele a játékba Márton.
És most bizony Márton és Margaréta mintegy 65 millió évvel vetette vissza az idő kerekét!
– Hű, emlékszel ugye, mert hallottuk ám párszor, hogy azért mégsem tűntek el nyomtalanul?! Ott van példának okáért a krokodil! De nézz meg egy tyúklábat! – folytatta Margaréta a beszélgetést, és közben lapozgatták a színes könyveket a gyerekek, és közben törték a fejüket, ahogy én is.
Hosszas gondolkozás után végre elkészült a mentőakció terve. Hát akkor indulás! Expedíció előre!
– Bepakoltam a háti zsákba mindent, és irány a Rekettyés! – kiáltotta Margaréta, és bizony elindultak ők, a testvérek a dinókat megmenteni. Megmenteni a kihalástól, hiszen óriási veszély fenyegeti őket. Csillagvizsgálójukba tekintve ugyanis észrevették, hogy több kilométer átmérőjű meteorit száguld a Föld nevű bolygó felé, azaz a mi bolygónk felé. És ha itt becsapódik, vége lesz mindennek!
– Meg kell akadályoznunk a meteorit becsapódását! Ha nem sikerül a pályájáról eltéríteni, és becsapódik a Földbe, szó szerint kő kövön nem marad, se dinó, se semmi élőlény! – kiáltotta Márton.
– Jó, jó, de hogy? Mit tudunk ellene tenni? Ez egy hatalmas kő, és óriási sebességgel közeledik! – harsogta Margaréta is. Tudták a gyerekek, gyorsan kell cselekedni. Most is szerencsére az eszük és a szívük is a helyén volt! De hol vannak a dinók, és mit csinálnak?
A dinók, hát a dinók… csapatokba verődve a hatalmas fákkal borított erdőben rémülten figyeltek. A félelemtől minden tagjuk megmerevedett, és mozdulni sem tudtak. Pedig tehettek volna valamit, hiszen sokan voltak, hatalmas testük egyenként több tonnát nyomott. Hozzájuk képest Márton és Margaréta egy kis porszemnek tűnt. De milyen porszemek!
– Dinók, csatasorba állni, ahányan csak vagytok! Hatalmas szájatokat nyissátok ki, és vezényszóra akkorát kell fújnotok, amekkorát bírtok! Ne álljatok itt bénán, állítólag intelligens állatok vagytok! Azért jöttünk, hogy megmentsünk benneteket, még magunk ellenében is! Értitek?! – kiáltozták a gyerekek a legmagasabb fa tetejéről.
A hatalmas állatok végre felfogták, hogy tenniük kell valamit az életük megmentése érdekében. Szerencsére volt közöttük egy igazi vezéregyéniség, Dinó Dani, aki segített a gyerekeknek, és összehangolta a dinócsapatok munkáját.
– Egy, kettő, három… és most fújjatok… fújjatok… kis dinók, nagy dinók, most! – kiáltották a gyerekek, és néhány másodpercen belül egy óriási tornádó keletkezett. De mekkora? Hát akkora, amely messze-messze eltérítette a félelmetesen közeledő meteoritot a Föld vonzáskörzetétől. Hála Istennek! Sikerült, sikerült, örvendezett mindenki: fű, fa, virág, állat és ember is. Megmenekültek a dinók, megmenekült a Föld, s ezzel az emberi élet bölcsője is!
– Megmenekültünk – lelkendezett Dinó Dani is, és hálából a hátára vette a két pöttöm földi gyereket, akik ismét átírták a történelmet. Igaz, nem az emberi, hanem a természet történelmét.
Ugye, hogy nincs lehetetlen? Ugye, a mesében valóban minden megtörténhet, gyerekek?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
