Hol is kezdjem a mesémet arról, mit is jelent dinoszauruszrajongónak lenni, és milyen érdekes dolgok történtek meg velem?
Kezdem ott, hogy két-három éves lehettem, amikor a sós tengeri állatokat megismertem, majd pár hónappal később a dinoszauruszok keltették fel az érdeklődésem. Rengeteg dolgot megtanultam róluk. Kaptam a szüleimtől és rokonaimtól dinós könyveket, puzzle-t, kifestőt, ruhát, jelmezt, és még hosszasan sorolhatnám. Otthon dinók lepték el a szobákat, a falakat, a szekrényeket. A dinógyűjteményemet egy nagy kék szatyorban tartottam, minden nap kiraktam és csoportosítottam őket így meg úgy, harcoltam velük és ellenük. Persze azonnal megtanultam az összes nevét és megkértem a Mamit is, tanulja meg ő is.
Mami adogatta nekem a szatyorból a dinókat és én szép tagoltan mondtam a nevüket. Hiába mondtam lassan és érthetően, Mami sehogy sem tudta kimondani. Mindig azt mondta, hogy bikkfanyelve van, és bár próbálkozik, ezekbe a bonyolult nevekbe beletörik a bikkfanyelve. Aztán meg akartam tudni, hogy kinek melyik dinó a kedvence. A Mami csak a T-Rex nevét tudta kimondani, ezért megállapodtunk abban, hogy legyen a T-Rex a kedvence. Így lett a Mami kedvenc dinója a T-Rex.
A legértékesebb dinókat Gábortól kaptam. Gábor a Nénje fia, aki már felnőtt és Pesten lakik egy szép lakásban. Képzeljétek, olyan a lakása, mint egy múzeum. Csodálatos makettek, repülők, hajók, tankok, mesehősök és persze dinók vannak benne! Igazi gyűjtő, aki nagy becsben tartja a féltett kincseit.
Egy nyári napon Gábor megkérte a Papimat, hogy szerelje fel a lakásában az új csillárját. Tudnotok kell, hogy a Papi a család ezermestere, nincs olyan, amihez ne értene és ne tudná megcsinálni. Nekem kapóra jött ez az alkalom, mert Gábor engem is meghívott. Irány a Papi autója, irány Budapest! Útközben már tervezgettem, hogy tüzetesen szemügyre veszem Gábor gyűjteményét.
Nagyban folyt a csillárszerelés, amikor én észrevétlenül belopóztam a másik szobába. Mami persze résen volt, s utánam osont. Utánunk jött Gábor, aki a kezembe adott egy különleges dinót, mégpedig egy ősdinót.
Már hallottam a dinogorgonról, de még közelről nem láttam. Ámulva fogtam a kezembe és kérdőn néztem Gáborra. A Mami megértette a kérdő tekintetemet és Gábortól kedvesen megkérdezte, hogy csak játszhatok vele, vagy… akkor tisztázzuk a helyzetet. Gábor néhány másodpercig gondolkozott és rám mosolygott. Igen, ez a tiéd, nagyon jó helye lesz nálad, mondta pajkos mosollyal. Nagyon örültem, hogy megkaptam a dinogorgont, de azért kicsit szomorú is voltam, hogy ez Gábor gyűjteményéből hiányozni fog. Ekkor igazán éreztem, hogy Gábor nagyon szeret engem.
Gábortól korábban már kaptam többször is dinókat. Ezek nem egyszerű műanyag játékok voltak, hanem olyan szép gyűjteménybe valók, mint az övé. Sokszor vittem magammal egyik vagy másik kedvencemet kirándulásokra, a Dédimami kertjébe vagy a játszótérre. Így történt ez tavaly nyáron is, amikoris egy délután a játszótérre indultunk. Négyen: Mami, Papi (kis tesóm Papafnak hívja), én és a kistesóm. Vittem magammal egy Gábortól kapott dinót, a Carnotaurust,az ügyeletes kedvencemet. Igen, ezt a játékot bevittem a homokozóba is, majd pontosan nem tudom miért, de gyorsan haza kellett indulnunk. Futottunk, szaladtunk, majd otthon kipakoltunk a hátizsákból. Hát a dinód hol van, kérdezte Mami, amikor épp a kezemet mostam. Hát hol a dinó? Biztos ottmaradt a játszótéren! Akkor irány vissza a játszótérre, hallottam Mami szavait, akiről tudni kell, hogy nem ismer lehetetlent. Biztos, hogy megvan, mondogattam magamban. A homokozóban több gyerek is játszott, és az én dinóm ott hevert mellettük a homokban ... engem várva. Elégedetten szorítottam magamhoz és most vidáman ugrottunk be a Papi autójába. Hallgattam csendben és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok. Mami és Papi pedig arról beszélgetett, hogy milyen kedvesek voltak a gyerekek a játszótéren, meg persze rendesek is. Nem vették el a más játékát. Hát én sem venném el a más játékát, hanem megkeresném a gazdáját.
Hosszasan mesélhetnék még, hogy mi mindenre jó egy rajongás. Hogy gipszből formát öntöttünk és kifestettük, hogy színeztem és tojásból keltettem, dinócsontvázat tártam fel. S hogy a rajongás ragályos, a kis tesóm a legjobb példa rá. Nénjétől karácsonyra sok szép ruhát kaptunk, én többek között egy dinós karácsonyi pulcsit. A Mami gyorsan kimosta és a szárítóra tette. A kishúgom meglátta, lerángatta a szárítóról és futott vele végig a lakásban. Én, én, ez az enyém, harsogta és ordította.
Persze nagy veszekedés támadt közöttünk, talán verekedtünk is. Igen, jól emlékszem, verekedtünk is, mint egy kis dinó meg egy nagy dinó. Én csak egy kicsit eresztettem ki a karmaimat és villantottam ki félelmetes fogaimat, csak úgy, hogy a tesókámnak igazán bántódása ne essen. Még jó, hogy egy kisebb, gyengébb kislányt csak kicsit suhintok meg, azt is csak az igazság kedvéért.
Szerintem a kis tesóm nagyon hamar tanulta meg az én, ezazenyém szavakat. Ráadásul nem is volt igaza! Ezennel kishúgom is belépett a dinórajongók népes táborába. Ugye, te is közénk tartozol?
dino
Kép: Dennis Nolan: Dinosaur Dream
