Ugye, látjátok, mennyi kedvenc állatért rajongtam, és ugye, ismeritek azokat a történeteket, amelyek velem és az ügyeletes kedvenceimmel megestek? Most egy újabb kedvenc bukkant fel az életemben, ennek a történetét olvashatjátok most. Hozzáláthatunk?
A szüleim gyakran mondják, hogy igazi harcos vagyok. Állandóan hadakozom: dinóként harcolok a kisebb dinó ellen, aztán nagyra tátom a krokodilállkapcsomat, cápaként fenyegetem a vízivilágot, majd farkasszemet ...
Hurrá, nyaralunk! – hallottam a szüleim boldog szavait, amint beléptem a nappaliba egy könyvet keresve. Képzeljétek, sikerült a hétvégére kifognunk egy hétszemélyes kis házat, amely egy nagy szállodához tartozik a Tisza-tó partján. Hurrá, így együtt nyaralhatunk mind a heten, jöhetnek a Papiék is, és Pálmi is, a nagynéném, őket is meghívjuk. Milyen nagyszerűen fogjuk magunkat érezni, lelkendeztem a szüleimmel együtt. S eljött végre a várva várt szombat ...
Tavaly télen, amikor még kiscsoportos óvodás voltam, szinte minden este tettünk egy kisebb sétát, legtöbbször a falu vége felé vettük az irányt. Sokszor semmi kedvem nem volt hozzá, a hideg, ködös, nyirkos levegőt ugyanis nagyon nem szeretem. Legtöbbször a Mamiék is velünk tartottak, mondván, rájuk fér egy kis mozgás. Nagyon jól visszaemlékszem arra az estére, amikor épp a Mamival és a Papival sétáltunk a focipálya felé. Tél volt, hideg volt, bruuuhuhuhú, ...
Az elmúlt nyár nagyon forró és száraz volt. Vártuk, hogy egy kis nyári zápor felfrissítse a levegőt, véget vessen a kánikulának. De egy napig még ne essen, rimánkodtam magamban, hiszen holnapra terveztük a veresegyházi kirándulásunkat a medveotthonba. Aztán már jöhet az eső, nem bánom!
Reggel az anyukám szomorúan mondta, hogy nagyon felhős az ég, kár elindulnunk, halasszuk el a jövő hétre ezt a kirándulást. Ezután Mamiéknál összeült a családi ...
Ha hiszitek, ha nem, még két éves sem voltam, amikor a szüleim először elvittek a budapesti állatkertbe. Azóta sokszor ellátogattunk szüleimmel, nagyszüleimmel és minden egyes alkalommal újabb és újabb állatokat fedeztem fel, s mindig volt egy kiválasztott kedvencem. Volt úgy, hogy csak egy-két állat kedvéért látogattunk el, de azokat aztán tüzetesen megszemléltem.
Úgy emlékszem, hogy az első igazi kedvenc a varánusz volt, majd a csodás fókák, később pedig ...
A bátorságról szeretnék nektek egy kis történetet elmesélni, gondolhatjátok bátran, hogy ez velem esett meg. Mondhatnám úgy is, hogy a bátorságom története egy nagyon emlékezetes kiránduláshoz köthető. A Róka-hegyi barangolás élményeit mesélem tehát el nektek.
Az anyukám mesélte, hogy régen, amikor gimnazista volt, Edit nevű barátnőjével jártak a Róka-hegyen és nagyon tetszett nekik. Milyen jó lenne megnézni ezt a hegyet! Vajon miért kapta a rókáról ...
Ezeken a hideg téli napokon nagyon jó visszaemlékezni a felejthetetlen nyári kalandokra. Amiről most mesélek nektek, az úgy kezdődött, hogy az anyukám megtudta, hogy Budapesten van egy hüllőkiállítás. Igaz, hogy már kétszer is jártunk a Tropicariumban és azt gondoltam, az bizony utolérhetetlen, de azért nem árt egy kis változatosság!
Mami és Papi, akik szintén nagyon szeretik a kalandokat, emellett nyugdíjasok, örömmel tartottak velünk, velem és a ...
Hol is kezdjem a mesémet arról, mit is jelent dinoszauruszrajongónak lenni, és milyen érdekes dolgok történtek meg velem?
Kezdem ott, hogy két-három éves lehettem, amikor a sós tengeri állatokat megismertem, majd pár hónappal később a dinoszauruszok keltették fel az érdeklődésem. Rengeteg dolgot megtanultam róluk. Kaptam a szüleimtől és rokonaimtól dinós könyveket, puzzle-t, kifestőt, ruhát, jelmezt, és még hosszasan sorolhatnám. Otthon dinók lepték el a ...
